Anna Godbersen – aki megtanította, hogy a csillogásnak mindig ára van

Van valami különösen vonzó a régmúlt idők New Yorkjában.

Abban a világban, ahol a fűzők szorosabbra voltak húzva, mint a titkok,

és ahol egy női pillantás vagy egy férfi döntés egész családokat emelhetett fel vagy dönthetett romba.

Anna Godbersen pontosan ezt a világot idézi meg The Luxe című sorozatában –

és teszi ezt olyan magabiztos, fiatalos hangon, mintha ő maga is akkor élt volna.

---

Godbersen huszonévesen írta meg első könyvét, mégis olyan érzékenységgel és részletességgel idézte meg az 1899-es New York elitjét, mintha a viktoriánus korba született volna.
Ahelyett, hogy a mai gimis életet írta volna meg, ahol a „ciki” vagy a „DM-ben küldött üzenet” a konfliktus forrása, visszalépett több mint száz évet – egy olyan korszakba, ahol a botrány egy balul sikerült bálon dőlt el, és a látszat sokkal fontosabb volt, mint az igazság.

Ez a választás nem véletlen.
Ahogy ő maga is mondta: „A valódi luxusról akartam írni – arról, ami a mai korban már elérhetetlen.”

---

De Anna nemcsak álmodott egy korszakot – utána is járt.
Hónapokat töltött kutatással:
– hogyan beszéltek a XIX. század végén,
– mit jelentett akkor az illem,
– hogyan öltözködtek,
– hogyan írtak levelet,
– és mitől számított valaki botrányhősnek vagy példaképnek.

A hitelességért cserébe lemondott a modern nyelvről, a szlengről, és a mai világ reflexeinek könnyebb útjáról – és ezzel megalkotta azt a nosztalgikus, romantikus, mégis drámai világot, ami annyi tinédzsert és felnőttet is megfogott.

Egy világot, ami ma már csak a könyvek lapjain létezik, mégis annyira valósnak hat, mintha a szereplők azonnal kiléphetnének egy selyemfüggöny mögül.

---

És hogy ő maga kire hasonlít leginkább a könyvből?
Saját bevallása szerint Linára és Dianára, a történet két erős, mégis nagyon különböző nőalakjára.
És persze, hogy Henry lenne a választottja – hiszen őt azokról a fiúkról mintázta, akik tetszettek neki a gimiben.
Így lesz a történetből nemcsak regény, hanem önismereti tükör, az író számára is.

---

Anna Godbersen stílusa valami ritkán megtalálható egyensúly:
 fiatal, de nem felületes
 részletgazdag, de nem túlírt
 romantikus, de nem szirupos
 történelmi, de nem poros

Ő az az írónő, aki képes arra, hogy egy bálterem sarkában állva feszültséget teremtsen –
csak egy félrebillentett kalappal, egy elsuttogott szóval vagy egy eltűnt gyűrűvel.

És ha egyszer elmerültél ebben a világban, utána másként nézel a ma csillogására is.

Mert ő megmutatja:
a múlt nemcsak díszlet, hanem tükör is.