Benyák Zoltán: Requiem III. – Egy nehéz tél emlékezete

 A Requiem III. – Egy nehéz tél emlékezete méltó, ugyanakkor megrendítő lezárása Benyák Zoltán trilógiájának.

Ez a kötet már nem csupán a szereplők, hanem az olvasó számára is egyfajta számvetés: mindazzal, amit Paradiso jelentett – a remény és a pusztulás, a hit és a kétség, a bűn és a megváltás helyét egyszerre.

Az előző részekben fokozatosan épült fel egy világ, amely a valóság és a mítosz határán egyensúlyozott. A tavasz a reményről, a nyár a forrongásról szólt, a tél pedig a végső ítéletről.

Ebben a kötetben már mindent átitat a halál és az elmúlás érzése – de nem a reménytelenség, hanem a felismerés formájában. Paradiso befagyott, és ezzel együtt az emberi lélek legmélyebb rétegeibe is lehúz minket az író.

Benyák mesterien zárja le a történetet:

– Sam és a motorosok sorsa tragikus, de méltó; ők a bukott hősök, akik még hisznek valamiféle igazságban, miközben a világ már rég feladta.

– Valéria szála szimbolikus: a szeretet és az áldozat képviselője, aki a pusztulás közepette is a fényt keresi.

– A Doktor a tudás, az önmarcangolás és a bűntudat megtestesítője – az ő felfedezései már nem megoldások, hanem a végső kérdések felvetései.

A regény hangulata dermesztő, mégis gyönyörű: Benyák prózája ebben a kötetben talán a leglíraibb és legérettebb. Minden mondatban ott van a súly, a hideg és az elmúlás poézise.
Paradiso itt már nem egy hely, hanem állapot: az emberi lélek tükre, ahol minden, amit elnyomtunk, felszínre tör.

A lezárás nem megnyugvást ad, hanem elgondolkodtat:

vajon tényleg van újrakezdés a pusztulás után, vagy csak más néven nevezzük a kárhozatot?
A trilógia egésze – és különösen ez a befejező rész – az emberi természet allegóriája, ahol a remény is csak akkor marad életben, ha hajlandó szembenézni a sötétséggel.

📖 Összegzés:

A Requiem III. egy hideg, de lenyűgöző hattyúdal –
egy történet a megfagyott lelkekről, akik még az utolsó percben is hinni próbálnak a fényben.
Zárása nemcsak Paradiso történetének, hanem egy korszaknak is, ahol Benyák Zoltán újra bebizonyítja, hogy magyar nyelven is lehet világépítő, mélyen filozofikus és irodalmilag kifinomult fantasy-t írni.

 

Köszönöm a lehetőséget Benyák Zoltánnak!

Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a kötetet!